A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noé. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 21., csütörtök

A halott Isten és az új nemzedék Michelangelo freskóján a Sixtus-kápolnában



A halott Isten és az új nemzedék

Michelangelo freskóján a Sixtus-kápolnában
 




A korábbi bejegyzésekben már sorra vettük a Sixtus-kápolna mennyezetén levő képeket.
Most nézzük részletesebben a középső sor utolsó három képkockáját, a hetedik-nyolcadik-kilencedik részletet. Ezek Noé életéről szólnak.

A hivatalos nézőpont szerint:
7. Noé áldozata
8. Az özönvíz
9. Noé részegsége




Ez szerint az elnevezés szerint viszont a hetedik kép nem jó helyen van, hiszen Noé az özönvízből való megmenekülés után mutatott be áldozatot. Ezért sokáig ezt a részletet Káin és Ábel áldozatbemutatásának nevezték, de ahhoz meg nem voltak beazonosíthatóak a szereplők. És mivel a hármas egységekben levő jelenetfelosztás jól hangzott, úgy döntöttek, hogy az a logikus, hogy három kép a Teremtésről szól, három az Édenkertről, három meg Noé életéről.
Tehát ez itt Noé áldozatbemutatása. Azzal meg ne foglalkozzon senki, hogy miért van az özönvíz előtt, mert akkor esetleg máson is elkezd gondolkozni, és az veszélyes lehet.




Ezen a képen a megdicsőült, tiszteletreméltó Noét kellene látnunk, aki megmentette a családját, és ezzel az egész emberiséget is a pusztulástól. A fő helyen egy tekintélyes, a környezete által elismert Noénak kellene lennie. 
De nem ő van.
Michelangelo ezen a képen is mást festett, mint ami a bibliai történetben állt. Ő a korszakváltást jelenítette meg, a háttérbe szoruló, idejétmúlt régi dogmák és a fiatalos, újító lendület közti különbséget. Azt, ahogyan Michelangelo korában a reneszánsz újító eszméje betört a középkor elavult világába. 

A háttérben, az oltár mögött álló, fehér szakállas Noé valamit magyaráz, de már csak az öreg felesége figyel rá. A mellette levő, fiatal nő elhúzódik tőle, és csak legyint a szavaira.
Az erő itt van a kép előterében, az izmos, fiatal emberekben. Noé ott hátul az oltár tetején levő, kis tűz előtt ácsorog, miközben elöl az egyik fiú egy rendes, nagy tüzet szít a kemencében.
Az igazi tűz már a fiataloknál van.
Noé három fia aktív, dolgozik: az egyik a fát hozza, a másik a tüzet rakja, a harmadik a levágott kos húsát nyújtja át a feleségének.
És az ő mozdulatuk, a férfi és a nő összefonódó keze van a kép középpontjában.
Azon a lányon római stílusú a köpeny, és babérkoszorú van a fején. Nem illik a környezetbe, mintha egy másik korból érkezett volna közéjük. És mintha ő nyújtaná át azt a dolgot a férfinak, és nem fordítva.

Ha jobban megnézzük, ebben a képben is sok különös részlet van. A baloldalon, az a fura lófej mintha az ökör fejéből nőne ki. Aztán látszik középen a kos elvágott nyaka, de nincs sehol kés a képen. Az a térdelő ifjú húst vagy belsőséget ad a lánynak, pedig az állat teste még nincs is felvágva.
Noé három fia jól felismerhető, ők lesznek majd a legutolsó képkockán is az apjukkal. Mellettük ott van kettőjük felesége, zöldeskék köpenyben, de a harmadik asszony helyett egy újabb férfi van, aki a második kost hozza. De minek, hiszen egyet már feláldoztak?
Ezekre nincs konkrét magyarázat, csupán elgondolkodtató részletek, amik segítenek másként látni, a valóságot meglátni, hogy ne fogadjuk el olyan könnyedén a készen kapott válaszokat.





Az Özönvíz című részletről már részletesen írtam itt:

 
Nézzük az utolsó képkockát: 
Noé részegsége:




A bibliai történet szerint az Özönvíz után Noé szőlőt ültetett, és kipróbálta a borkészítést is. Az eredményt pedig addig kóstolgatta, amíg lerészegedett, és meztelenül elaludt a sátrában.  Az egyik fia, Khám bement, meglátta apja meztelenségét, és gúnyosan mesélte ezt a két testvérének. A másik két fiú, Sém és Jáfet azonban rendes gyerekek voltak, fogtak egy takarót, háttal bementek a sátorba, és letakarták az apjuk testét, anélkül, hogy megbámulták volna. Amikor Noé felébredt, dühösen megátkozta Khám fiát, aki kigúnyolta őt, és megdicsérte a másik két fiút.
Tehát azért volt bűnös, helytelen a szituáció, mert a fiúknak nem volt szabad látniuk az apjuk meztelenségét, vagyis a nemi szervét. 
Na, most nézzük meg a képet!
Valóban ez van rajta?

Az egyik fiú tényleg egy takarót terít a fekvő férfira. Csakhogy egyértelműen a fejét takarja be vele, nem pedig a derekára teszi, mint ami elvárható lenne. Nem a meztelenségét fedi el vele, hanem az arcát.
Csak a halottnak szokás letakarni az arcát. Élő embernek nem, még ha részeg, akkor sem.
Ez itt egy halott öregember.

És ez a halott egyáltalán nem hasonlít a két előző képen levő Noéra. Noé mindegyik képen piros köpenyben volt. Most is van egy piros ruhás alak ott a háttérben, éppen a földet ássa, hogy majd szőlőt ültessen. Erre a fekvő emberre viszont egy kékeslila színű köpenyt borít a fiú.

És ha jól megnézzük, akkor látható, hogy nincs is bor az edényekben, még nem volt szüret, legalábbis semmi nyoma se a szőlőnek, se a borkészítésnek, ezeket az edényeket még nem használták. Még nincs mitől részegnek lenni.
Akkor vajon kicsoda ez a fehér szakállú, halott öregember?
Kire hasonlít?

Ha végignézzük a mennyezeti freskósort, akkor láthatjuk, hogy a Teremtő éppen ilyen fehérszakállú ember mindegyik képen, mint ez az öreg férfi itt az utolsón.
A másik feltűnő dolog pedig az, hogy szinte pontosan olyan testtartásban fekszik, mint Ádám a teremtésnél.  Csak ennek a férfinak a feje már lehorgadt, és a karja is lecsúszott a térdéről. Ő nem a felébredő, ifjú Ádám, hanem a megfáradt, távozó, öreg Teremtő.
A halott Isten.




Az ősz öreg válla mögötti takaró gyűrődése olyan, mint Ádám mögött a domboldal, az öregre terített kék köpeny vonala megegyezik az Ádám melletti kék égbolt vonalával.
A három fiú együttese nagyon hasonlít a másik képen levő, Ádám felé közelítő teremtői csoporthoz. És itt is megvan az egyik oldalon a felemelt mutatóujj, a fiúé, de nem nyúl feléje a másik kéz. Az öregember karja már erőtlenül lehanyatlott. A két világ közti kapcsolat már megszakadt. 
Az egyik képen a kezdet, az ébredés pillanata, a másik képen a távozás, a befejezés állapota.
A kezdet és a vég.
Az a Teremtő, aki felébresztette Ádámot, most eltávozott. De itt van az ifjú csapat, önállóan, életerős felnőttként.  


Ezzel a korszakváltással fejeződik be Michelangelo freskósora a Sixtus-kápolnában.
És csak rajtunk múlik, mennyit látunk meg és mit értünk meg az üzenetből.





A korábbi bejegyzések:



http://michelangelotitok.blogspot.hu/2016/01/ertelemmel-teremtett-ember-vagy.html